Timeless - 2026
Staféta-Galéria
2026. April 02. - May 05.
Leica Boutique Budapest Váci u. 61., Budapest, Hungary, 1065.
TIMELESS (Címadó kép)
A kép a Magas-Tátrában készült, egy kidőlt fa gyökérzetét láthatjuk. Ez a gyökérzet valamikor egy hatalmas fát tartott. A fa már sajnos nem létezik, de gyökerei fennmaradtak és olyan erőt sugároznak, mintha még mindig tartanának valamit. Mert talán tartanak is — az emlékezetet.
RESTLESS
Vihar a Balatonon. A kép hosszú expozícióval készült, emiatt a hullámok elmosódnak, összefolynak, szinte anyagtalanná, de közben festői jelleggel dinamikussá válnak.
Képzeljétek magatokat a madarak helyére, ahogy a szél átjár és dobál Benneteket, alatta a viharosan hullámzó sötét víztömeggel.
Ezt próbáltam megjeleníteni a partról állva.
A tó soha nem “emlékszik” az előző hullámra. Minden pillanat új, legyen az halvány rezdülés, vagy elemek drámai és közben elbűvölő “harca”. Mégis, ha száz évvel ezelőtt állhattunk volna ugyanitt, pontosan ezt láthattuk volna.
IT IS IN HAND
A kép Pécsen készült sok évvel ezelőtt. Véletlenül bukkantam a kis szabóműhelyre. Bepillantva egy idős szabó bácsit találtam, ahogy dolgozik, csendben, koncentráltan. Körülötte kabátok, cérnák, egy próbabábu. Ez a kép nem egy személyről, hanem egy életről. Arról, hogy valaki évtizedeken át ugyanazt csinálta, ugyanolyan gondossággal, ugyanolyan szeretettel. Ez az időtlenség legemberibb formája. Sokáig beszélgettünk, közben megengedte hogy lefényképezzem. Akkor tudtam meg azt is, hogy a szabók az asztalukon ülve dolgoznak.
BOLT CITY
A kép az Óbudai Gázgyár generátorházában készült. (A hatalmas generátorról beteszek még egy fényképet.). Ha az ember elég ideig néz egy ilyen látványt, a hatalmas gépezet tetejét elkezdi városnak látni. Utcák, terek, épületek — csak éppen csavarokból és csövekből. Valaki egyszer megtervezte ezt a monumentális gépet. Gondolkodott rajta, dolgozott rajta, büszke volt rá (Sulzer-Dieselmotor, 1912). Ma sajnos már nem él, de a gép - vagy legalábbis a képe - megmaradt.
IRON SPIRAL
Szintén az Óbudai Gázgyár egyik épülete, még a felújítás előtti időszakban. A képen látható különleges lépcső felfelé húzza a tekintetet. Az épület omladozik, a tető átszűri a fényt, a lépcső mégis felfelé mutat, közben próbál uralkodni a teren és egyben az időn is.
WAVES OF METAL
A titokzatos, hullámzó fémépületet Frank Gehry-tervezte, Seattle-ben található (Museum of Pop Culture, Seattle). Rendkívül különlegesnek találtam és találom mind a mai napig. Azt gondoltam, valaki nemcsak a fémet, hanem az időt is meghajlította, a jövőből hozott ide valamit. Szerintem biztosan hatott rám az épületben található Sci-Fi filmek múzeuma, ahol sok Start-Trek movie prop is található volt. :-) Aztán rájöttem - ez nem a jövő. Ez az emberi képzelet időtlensége. Az a vágy, hogy valami olyat alkossunk, ami nem illeszkedik a hagyományos mintákba, közben tökéletes.
THE GREEN VISITOR
Idős ember a zöld öltönyben - ez az egyik kedvencem. Egy észak-amerikai városban (talán ez is Seattle, de nem biztos) készült. Mindenki szürkébb körülötte, kitűnik a járókelők közül. A maga módján, a maga tempójában, zöld öltönyben, fehér kalapban, sétapálcával. Nem törődik semmivel. Nem siet…
Az utómunkát két alkalommal készítettem el, itt szebbek a gradiensek.
THE ONE
A kép a Gyadai tanösvényhez közel készült. A magányos nyírfa - fehéren, csendesen áll a sötét erdő közepén. Minden télen egyedül marad, és minden tavasszal mégis visszatér. Látszólag egyedül áll, valójában mégis az erdő szerves része, és mint a körülötte lévő fák, “örök”.
EVOLUTION II - SEPARATION
Maradva a régmúltnál. Nagyon szeretem az emberi őstörténetet, az evolúció kérdéskörét. Azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül. A kapcsolódó, képzeletbeli képi világban nagy hatással volt rám Zdenek Burian munkássága, akinek könyvével alsó tagozatos koromban találkoztam először. Felteszek egy további képet is, amiben megpróbáltam azt a nyers organikus hangulatot részben bemutatni. Ez a kép egy távoli embercsoportot ábrázol a horizonton. A szeparáció az elválás, a tudás felé tett elszakadás első lehetséges lépését szimbolizálja. A kép egy 5 képből készült sorozat egyik darabja. Technikailag ezek a képek digitális illusztrációk, kompozitok. A repedezett előtér egy használaton kívüli kültéri bánya kiszáradt talajából “érkezett”.
IT HAS ALWAYS BEEN
Igazi öröksége az időnek, mocsárciprus a Vácrátóti Botanikus Kertből. A kép mindössze pár méterre készült a mókusos kép színhelyétől. Az őszi erdő az egyik kedvencem. Igazán szerencsés voltam a kép készítésekor. A köd, a vörös lombozat és a fa - amely ahogy talán több ezer éve is - szinte lángol a reggeli fényben. Ugyanez a fény, ugyanez a köd, ugyanez a csend kedves időutazó. Én csak ott voltam, és megnyomtam a gombot. :-) Wikipedia: “Ilyen fák több millió éves maradványait találták meg 2007 nyarán Bükkábrányban. Európa harmadidőszaki barnaszénkőtelepei az akkori mocsárcipruserdők hírmondói. “ A képből feltettem egy másik példányt is, pár nap különbséggel készült, más fényviszonyok és technika használatával. Szintén feltöltöttem egy közeli képet a különleges légzőgyökerekről.
INVITATION TO CALMNESS
Ez az egyik legkedvesebb és egyben legbékésebb képem. Sok éve készítettem analóg filmre. Csak miután előhívattam és kinagyítattam vettem észre hogy milyen értékkel ajándékozott meg a helyszín és a pillanat. Azonnal egy festmény jutott eszembe, így az utómunka során ennek kihangsúlyzozására törekedtem. Meleg fény, lomha víz, teljes nyugalomban iszogató, sétáló állatok. Számomra ez egy időtlen, nyugalmat árasztó csodás pillanat volt. Emlékemben maradt annak a délutáni napnak a harmóniája.
HEY, IT’S ME
Hogyan kerül egy mókus ebbe a tematikába? Ezek a szélsebesen mozgó* apró, számomra kedves lények sajnos csak nagyon rövid ideig, pár évig élnek. Képzeletemben viszont Ő is pontosan úgy kukucskál ki a fa mögül, ahogyan azt évezredek óta teszik a fajtársai. Semmi nem változott. Ez a kíváncsiság, közben a természetes óvatosság is időtlen. Talán őseinket is figyelték, de tisztes távolból :-) Viszont a fa, ami mögül a mókus kukucskál sajnos időközben beteg lett, kivágásra került, ez esetben a fénykép örökítette meg ezt a jelenetet, így, ahogy…. Ezzel párhuzamosan a legszebb szelfim is lett. Ha nagyon kinagyítom a képet, látható, ahogy a szemében tükrözödöm. Ugye milyen érdekes lehet az állatok szemével látni? :-)
*Aki mókust fotóz, tudhatja hogy mennyire nehéz feladat, szinte csak akkor lehetséges, amikor megállnak, várnak, figyelnek, vagy éppen rágcsálnak valamit.
WINTER CARPET
A havas erdő fekete-fehérben. Egy barátom úgy írta le, mint egy fali szőttes, amit a természet alkotott. Megtetszett az elnevezés, azóta ezt használom :-).
Bár többször jártam azóta erre télen is, ez a finom rajzolat még nem került újból elém.
WHERE SAILORS SLEEP
A kép Korzikán készült, egy matróztemetőben (Bonifacio). Csak pár képet készítettem kegyeleti okokból. Nagyon régóta itt helyezik el tengerész hozzátartozóikat családaik. A temetőt járva múltba tett utazást tehetünk, különleges és megindító élmény.
PASSAGE INTO THE FORGOTTEN
A kép szintén a Vácrátóti Botanikus Kertben készült. Valójában egy műromot látunk, de természetesen már szintén koros.
A középkori kőív, borostyánnal befutva, a reggeli ködfoszlányok és fények között misztikus hangulatot áraszt. Azt hiszem ez járhatott tervezője és alkotója fejében is készültekor.
CARVED BY TIME
A szikla - egy korzikai fotótúra alkalmával készült. Évszázadok (talán évezredek?) alatt formálta a szél és a víz, és most úgy áll, mint egy hatalmas, természet alkotta szobor. Nézzétek meg alaposan - szinte mogorva arcot formáz. Mintha a kő maga is figyelne minket, kicsit türelmetlenül, kicsit fölényesen. Jogosan. Ő volt itt előbb. :-) Ez a sziklás part a képzelet mestere, ha figyelünk, nagyon sok érdekes motívum látható meg bennük. Feltöltök ide még egy (kiállításra nem kerülő) képet innen.
DEAD END
Észak-Amerikában. Egy elhagyott, üres parkoló. Téglafalak, semmi, amihez kötődni tudnánk. Megálltam, egyrészt a kietlen látvány hatása miatt, másrészt pedig amiatt, mert talán ez a terület is valamikor szebb napokat látott. Élt, más rendeltetése volt. Akár egy lakóház, egy kis bolt, apró terasszal az utcafrontra. Most csend van, a falak ki tudja mire emlékeznek…..
DUNE - ARRAKIS CAPTURED
A kiállítás portfóliójában tudatosan csak minimális számú digitális illusztrációm található, ezzel a képpel kivételt tettem. Nagyon szeretem az író, Frank Herbert munkásságát. Fő életműve a Dűne könyvsorozat, aminek hátterében fontos szerepet játszik az ökológia, természetvédelem.
Frank Herbert filozófikus gondolatai folyamatosan, időtlen jelleggel aktuálisak, nagyon értékesek. Őszintén ajánlom hogy keressetek rájuk.
Ebben a digitális illusztrációban érdekesség az, hogy a kiállításon szereplő másik képem elemei is felhasználásra kerültek benne (a Frank Gehry tervezte múzeum épületének tetőszerkezete egy másik szögből).
Képértelmezés: Alul az Arrakis, a sivatag/fűszerbolygó, amit éppen kiaknáznak. Fent a háttérben a Giedi Prime, a Harkonnen-ház bolygólya. A stilisztikával részben emléket állítok az 1984-es, David Lynch féle verzió előtt. A kép Photoshop-ban készült.
SLOW HOURS
A szinte időtlen Korzikán…
A kisváros egyik utcájának sarkán három ember ül, kávézik, beszélget. Átlagos délután, de ha sokáig nézzük a képet, azt érezhetjük hogy ez a jelenet nem most játszódik. Vagy inkább: mindig is játszódott. Száz évvel ezelőtt is ültek ott emberek, ugyanolyan lassan, ugyanolyan gondtalanul. És talán száz év múlva is fognak. Kis, ismétlődő pillanatok, amelyek remélhetőleg generációkon ívelnek át a jövőben is.
GILDED DECAY - Face under the Dust
A képen először a spirált látjuk, azután a kopott aranyszerű falat. Azután - ha elég sokáig nézzük a képet - meglátjuk az arcot.
Félig elnyeli a vakolat. Nem ijesztő, inkább szomorú. Mintha valaki, aki valamikor naponta járt ezen a lépcsőn - könnyedén, talán nevetve, talán sietve - most visszanézne. Csak emlékeztetni: én is itt voltam.
Az időtlenség nem elvont fogalom - arca lehet. Néha előbukkan a múlt homályából, porából. A lépcső forog, a korlátba kapaszkodó emlékkép áll, visszanéz ránk.
HEART OF THE MOUNTAIN
A kép az Alpokban készült, mintha belelátnánk a hegy belsejébe. Képzeletemben nem kívülről mutatja a természetet - hanem belülről. Ott állunk, ahol kevesen jártak, ahol a hegy önmagát tárja fel. Szinte időtlen folyamat, ahogy később a csordogáló víz patakká, majd talán folyóvá gyűlik valahol máshol.
INDUSTRIAL PYRAMIDS
Első pillantásra piramisokat látunk, majd rövidesen rájövünk - ez kavics, ipari halom (Dunaföldvár mellett).
És mégis - piramisok.
A bal oldal naplementéje tüzet gyújt körülöttük, a jobb oldal hűvös kékje eltávolítja tőlünk. Mintha két másik világ, vagy két másik időpont lenne, közben geometrikusan mégis kapcsolódnak.
Akár azt is mondhatná: ősidők óta így épít az ember, és máshol és ezután is így fog.
WINTER DREAM
Nagyon sok éve készítettem ezt a képet diafilmre egy Duna holtág mellett. (Érdekessége, hogy a tehenekről készült kép helyszíne csak pár méter távolságra található.)
A pára és a nagy hideg megajándékozott a látvánnyal, amit utómunkával meseszerűbbé, festményesebb hangulatúvá alakítottam.
Sajnos a fától jobbra található erdőt azóta már kétszer kivágták, újraültették. Fájdalmas látnom a vágást. Folyamatos körforgásban mindig újraered, megérdemelné hogy megerősödhessen. Ezt a látványt sajnos most sokáig nem láthatjuk élőben.
HALF A DREAM
Maradjunk még kicsit az álomszerű képek világában, de immár az emberi alkotás megjelenése mellett.
A sziklás tengerpart saját realitásunk, ahonnan szemléljük a tájat. A tenger selymes, a felhők álomszerűek, a vitorlás szabadságában meglátogathatja a távoli szigeteket, ami vágyainkat jelképezheti. Itt az időtlenség nem a múltban, hanem abban az álomszerű pillanatban van, amikor valami annyira szép, hogy nem akarjuk elengedni.
EVER PLAYFUL
Az amszterdami utca - a sárga-fekete sakktábla-ajtó, a türkizkék fal, a sárga macskafigura, és egy kerékpár, amely ott áll, mintha mindig is ott lett volna. Ez Amszterdam. Mindig ilyen volt. Játékos, szabad, kicsit anarchista, és teljesen önmaga.
BARBAKÁN
Bár a kép a Dóm teret, a Pécsi Bazilika oszlopcsarnokát és a püspöki palotát ábrázolja, én átfogóan Barbakánnak hívom. :-) Jobban tetszik ez az elnevezés, nagyon szerettem ott sétálgatni.
A tér üres volt, amikor a kép készítésekor ott jártam, szinte ünnepélyes volt a csend. Mintha visszalátogatásom néma köszöntését fogadhattam volna…
A tér mentén évszázadok épületei állnak egymás mellett, mégis harmóniában vannak egymással, amihez a képkompozíció is hozzájárul. Több alkalommal is exponáltam (talán 3-4 alkalommal), míg sikerült a tervezett kompozíciót, geometriát elérnem.
(Leica Master Shot)
NO TWO ALIKE
Nagyot lépünk térben. Az amszterdami csatornák házai láthatók ezen a képen. Színes, vidám, szorosan egymás mellett álló épületek, amelyek 300-400 éve néznek a vízre (aranykor). Mindegyik más, mindegyik egyedi, mégis évszázadok óta harmonikusan állnak egymás mellett.
Nagyon kedvelem a kép színvilágát, emiatt is nyomtattattam metallic papírra.